Lelki kábítószer

A dolog azzal kezdődik,
hogy találkozunk valakivel, akiről el hisszük,
hogy a lelkünkben folyamatosan hordott szerelem-kabát éppen rá való.
Hirtelen sikerünkön felbuzdulva gyorsan rá is húzzuk ezt a kabátot.
Pont ráillik.
Remek.
Az élet szép, a világ kerek.
Aztán kezdjük megismerni a másikat.
Először persze elhessegetjük a rossz benyomásokat,
múló, gonosz kis sugallatnak aposztrofáljuk magunkban.
Egy idő után azonban belátjuk,
hogy az a bizonyos szerelem-kabát mégsem passzol a kiválasztottunkra.
Itt-ott megrepedt, vagy tartalmatlanul lötyög.
Aztán jön az újabb meg nem felelés,
vagy csalódás, egy rosszul elsült mondat,
egy fájdalmat kiváltó reakció.
A zsetonok szép csendben sokasodnak.
De mint azt tudjuk fizikai tanulmányainkból,
a toronyépítés véges folyamat.
Ha túl sokat rakunk egymásra,
összedől.
Ilyenkor utolsó kétségbeesésünkben ragaszkodunk a másikhoz,
belécsimpaszkodunk, mint hegymászó a biztonsági kötélbe,
de ez már csak az agy különös játéka velünk.
Apropó! Ragaszkodás.
Minél harciasabb és erőszakosabb a tulajdonosi vágy,
annál gyorsabb lesz az elhalás.
Tudatra és öntudatra ébredtünk.
A zsetonok összegyűltek.
Túl sok rakódott egymásra.
„Nehéz a boldogságtól búcsút venni”- tartja a sláger.
És ez tényleg így van.
A már egyszer megtapasztalt boldogságba sokszor irreális kényszerességgel kapaszkodunk,
különféle hazugságokat gyártva a magunk megnyugtatására és a kapcsolat végsőkig való nyújtására.
A változatosság nemcsak gyönyörködtető körülmény,
hanem maga a szükségszerűség.
Ezek után csak néhány notórius romantikusnak maradhat meg az illúzió:
igenis van egyetlen szerelem,
A SZERELEM,
ami ránk vár, ami a miénk,
ami az életünk és az életünk értelme is egyben.
Ha nem is igaz, lelki kábítószernek megteszi.
Valamiben úgyis muszáj hinni.
Miért ne lehetne olyan, aki épp ezt választja hite tárgyának.

-Intera-

Only a question?/Csak egy kérdés?

Feltennék neked egy kérdést:

Mit jelent számodra az hogy boldogság?

Gondolkoztál már ezen?

Mitől lehet egy ember igazán boldog?

És mitől lehetsz az Te.

Ez a fogalom mindenki számára szubjektív .

És egy elég megfogalmazhatatlan dolog.

A tudósok azt állítják,

hogy egyetlen kocka csokoládé is magában hordozza a boldogságot,
mivel a fogyasztás után az agyunkban béta-endofin szabadul fel.

De vajon ez valóban is elég számunkra a boldogsághoz?

Az ember életében két világ van.

A nagyvilág,

és az ugynevezett kisvilág.

A nagyvilágba tartozik a pénz,a siker,a hatalom.

A kisvilágba pedig a szerelem.

Sose sikerülhet teljes egyensúlyba hozni a nagyvilág boldogságának forrásait.

Csak a kisvilágét.

Mármint állítólag.

Ezek csak feltevések és elméletek.

Lehet hogy számodra teljesen mást jelent a boldogság.

De az biztos hogy mindig elmúlik.

Lehet 1 percig tart lehet 1 évig vagy tovább.

De sose örökké.

Az életük során mindig 2 érzés fog haladni melletünk.

A boldogság és a szomorúság.

Ezek sose szűnnek meg.

Mint egy mérleg.
Néha erre néha arra billen,

és senki sem tudhatja meddig marad lent az egyik és mikor billen át a szélsőség túlsó oldalára a mérleg nyelve.

De ezt a kérdést helyettünk senki sem válaszolhatja meg.

Az is lehet, hogy nemis tudjuk mitől lehetnénk igazán boldogok.

És az is, hogy napról napra változik a boldogságunk forrása.

De ha megtaláltad,

akkor használd ki az időt mielött még azon veszed észre magad,

hogy a mérleg átbillen a másik oldalra.

Safe Harbour / Biztos menedék

"Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem.
Nem jövök vissza.
Nem foglak megint keresztülvinni egy olyan dolgon,
mint ami ez volt.
Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék.
Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna."

Hát.
Ugydöntöttem egy időre eltűnök.
Kiszámíthatatlan ideig csak telefonon lehet majd elérni.
És ott se mindenkinek.
Így látom jónak.
Szükségem van egy kis felejtésre.
És ujra össze kell szednem magam.
Hogy egy idő után teljes lendülettel térhessek vissza.
És kiüresedett szívvel.
Nem leszek oylan mint régen.
Sajnos már nem menne.
Változok.
Egyszerűen más leszek.
Bár ebből te semmit sem fogsz érzékelni.
Nekem viszont sokkal könnyebb lesz.
Sokan fájdalmat okoztak nekem.
Pedig annyian mondták már hogy milyen szívtelen vagyok.
És ismét bebizonyosodott hogy sajnos mégsem.
Hehe dejóislenne :D.
Bár csak azok az emberek tudnak megbántani akik fontosak nekem.
Most is így történt.
Bár mégis szeretném ha nagyon boldogok lennének valakivel.
És biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
Azért eléggé megbántam hogy ilyen könnyen megnyíltam.
És hogy ennyire őszinte voltam náhány emberrel.
Bár ezt már megszokhatuk tőlem.
És azt is hogy ilyenkor nem válogatok a szavak között.
De még mindig ugyanugy gondolok mindent, mint akkor.
Köszönöm 2 embernek, hogy eltudtam mondani nekik mindent.
Végighalgattak és több kevesebb sikerrel tudtak segíteni is.
Ők bármikor hívtanak most is.
De ez természetes számomra.
Szeretlek titeket ( L ).
Dehát elvégre is az ember mindenből tanul valamit.
Azt csak magad döntheted el hogy ebből előnyt kovácsolsz-e.
Vagy elkezded sajnálni magad és nem lépsz tovább.
Nekem ehez semmi kedvem ezért az elöbbit választom.
Vártam már elég időt rájuk.
És meguntam a várakozást és azt is , hogy állandóan megbántanak,
akaratuk ellenére is.
Szóval felőlem mostmár teljes mértékig azt csináltok amit akartok.
Csak nehogy késöbb jöjjetek rá mit is akartok igazán.
Ha megszeretsz valakit mondd a szemébe és ha meggyűlölsz azt is.
Mondd meg neki mit akarsz tőle vagy mit nem őszintén.
És így nincsenek félreértések.
Bár az embereket még mindig nemértem.
Senki sem tudja mit akar.
Én már tudom.
Felejteni.

"Ne aggódj!
Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted,
mint a szita!
A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő."

Szóval most egy ideig nem leszek elérhető.
De nemsokára ismét az leszek.
Addig is puszilok mindenkit.


"Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit.
Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja,
nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt?
Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát?
Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old?
Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia."




"Alkonyat van megint.
Újra vége van valaminek.
Bármilyen tökéletes is egy nap,
mindig véget ér."

{YouTube: David Guetta feat. Kelly Rowland-When Love Takes Over}

Once in a Lifetime/Egyszer az életben

Furcsa.
Bár mostanába minden az.
Talán már megse kéne lepődnöm.
Gondolkoztam sok mindenen az utóbi időben és nemis voltam túl jól.
Fogalmam sem volt mit csináljak és hogyan.
Talán még aztsem tudtam mit akarok igazán.
És az idő ezen nemsokat változtatott.
Csak mégrosszabb lett.Túl sok mindent tudok amit talán nemis kellene.
Könnyebb lenne.
Egyébként meg nemis értem magamat.
Miért borulok ki mostanába mindenen ami....?
Nem értem minek strapáltam eddig is magam, olyan emberek miatt akik miatt nemkellene.
Csakhogy ez nemilyen könnyű.
Ha már felnyitottad a szíved.Nem eldöntés kérdése hogy kihez hogyan viszonyulnak az érzéseid.
Akkor persze sokkal könnyebb lenne minden.Azt mondanám utálom vagy éppen szeretem és ugyis lenne.
Egészen meglepődök mostanába milyen furcsa dolgokra veszem rá magamat.
Szereték olyan lenni mint régen olyan könnyű lenne.
Olyannyira jó teljesen kiűríteni a szívedet az érzésektől mint amennyire hiányoznak egy idő után.
És nekem is hiányoztak és már nemis próbáltam eltaszítani magam mellöl az embereket.
Hiba volt.Nagy hiba.Nemakarok szeretni senkit.
És a senkit szó szerint értem.Mindenki kétszínű és önző.
Mindenki becsapja a másikat vagy csak fájdalmat okoznak egymásnak.
Talán nemis így akarják és csak véletlen az egész.
Felse tűnik nekik mekkora fájdalmat okoznakÉs az benne a rossz hogy nemis az ő hibájuk.
Talán csak az enyém mert megbíztam bennük.
Túl közel kerültek hozzám rövid idő alatt.
Szerettem volna megint naív lenni csak egy kicsit.
Mert jobb néha ha nem nyitjuk ki a szemünket.
És a fejünket a föld alá dugjuk,hogy semmit se haljunk meg ami fájdalmat okoz.
De ezt sem csinálhatjuk örökké.
Pedig szerettem volna,de nekem se ment.Összetörtem de össze sem törtek.
Magamat áltattam.
De legalább addig jó volt.
Talán ugyanígy csinálnám ismét és talán nem.
Áltatnám magam mert megéri és mert nem.
Ehinnék mindent még azt is amit nemis mondanak.És mégis boldog lennék.
Aztán jönnek akik mondják ugyirigyellek.
Miért?Minek?Engem?
Semmi okod nincs rá,mert semmi vagyok.
Jelen pillanatban állítom egy pillangó jobban ézri magát nálam.
És minél többet gondolkozok annál rosszabb.
Egyedül érzem magam pedig tudom hogy nemígyvan.Nemis értem miez az egész.
Egészen hozzá szoktam a magányhoz.
És szerettem.de rájöttem milyen üres érzések nélkül az élet.
Annyival másabb.
Persze soha nemtudod kizárni teljesen az életedből lehetetlen.
És soha ne is tedd ezt.
Csak még rosszabb lesz neked.
Mégha máshogy is gondolod.De talán én most mégis ezt fogom tenni ismét.
Ha valaki megkérdezné milyen érzést utálok a legjobban gondolkodás nélkül rávágnám hogy a szerelmet.
És ugyanezt felelném arra is hogy mit szeretek a legjobban.
Volt már hogy megkérdezték és elképedve néztek rám.
Hogy ezt most komolyan gondolod?Igen.
Ha szeretsz valakit teljesen rávagy bizva kivagy szolgáltatva neki.
Minden mozzanatára és minden szavára figyelsz.Túlságosan is és még aztis meghallod vagy meglátod amit nemkéne.
Nem vagyok szerelmes és nemis akarok az lenni.Nem érné meg.
Ha beleszeretnék valakibe,belé,bárkibe csak fájdalmak sorozatát indítanám el magam felé.
De talán egyszer mégis megteszem.Gondolkodás nélkül.Újra.


Vannak filmek amik a valóságban nem léteznek.
De mégis olyan jó néha hinni bennük.
Mégha csak egy picit is.
{YouTube-Bella's Lullaby}


Mert számomra tökéletes hely.

There is a dot always/Mindig van egy pont

"Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.

Mindig van egy pont....

Gondolkodj! Ne gondolkodj!
Éld az életed!
Minden fejben dől el-ezt te is tudod."

Bitter Sweet/Keserédes

Csak rohansz előre és megpróbálsz nem hátra nézni,
de valamiért mégis megfordulsz.Valamiért.
Közben egyensúlyod keresed a múltba merengve,
miután rájösz, hogy értelmetlen.
Csak most döbbentél rá mit is érzel igazán.
Undort és szánalmat,csupán ennyi maradt belőle.
Miután eldöntesz valamit.
Amit már az első nap megszegsz.
Talán nem is baj, talán ez az egész csak egy rossz feltevés volt és mindez csupán csak a tudatlanság erejének köszönhető.
És ez a mérhetetlen üresség amely már szinte saját testet ölt testedben.
Mert azt akarod, hogy így legyen inkább így mint...
De mégis tele vagy érzésekkel melyeket másoktól kapsz cserébe, nemis vagy üres de mégis.
Ellentétek sokasága nyüzsög a fejedben és egy kérdés.
Miközben csak vársz.
Talán pont rád várok, talán nem.
Észre sem veszed milyen nagy sebességel halad körülötted a véges idő.
De te csak arra gondolsz, hogy ismét milyen ironikus az élet.

Remembrance/Emlékezés

Néha úgyérzem,

hogy becsapom az egész világot éppen azzal,
hogy őszinte próbálok lenni a körülöttem élő emberekkel.
Nemtudom jól teszem-e, lehet hogy nemígy kéne,
lehet hogy rengeteg hibát halmozok egymásra ez által.
Lehet, de nem biztos, nemtudom.
De mégis úgy érzem, hogy kihasználom az embereket a nyílt őszinteségemmel,
És ezzel fájdalmat okozok nekik.
Néha jobban fáj az igazság mint bármi.
Talán jobb lenne, ha titkolnám igazi érzéseimet.
Talán egy kósza emlékfoszlányért hajszolom magam a végtelenig,
melyet már sosem kaphatok vissza,
és nemis biztos, hogy vissza akarom kapni.
Őszintén szólva magam sem tudom mit is akarok.

Recognition/Ráeszmélés

"Na igen, valójában megérdemlem.
Néha az ember nagy marhaságokat tesz az életében,
aztán valami megmagyarázhatatlan módon már nincs ereje helyrehozni,inkább beletörődik."

"Az ablakhoz sétált és nézte a varázslatos fényben úszó várost,
de valójában nem látott mást, csak sötétséget és ürességet.
Mindazt, ami a lelkében uralkodott."

"Milyen szomorú, ha két ember annyira makacs,
hogy nem képes túllépni ezen,
s inkább bolgtalanságra kárhoztataja magát és a másikat is.
A lány megesküdött magában,
ha szerelmes lesz, nem viselkedik ilyen konokul,
bármilyen fájdalmas élményben lesz is része."

(Cynthia Parker-Forró éjszakák)

Jeffree Star-Picture Perfect

Jeffree Star
Picture Perfect! lyrics

Szereted az utat, amit roll
A cipő, Glam és az arany
Túl sok a lelked
It's gonna hagyom üres
Be kell, hogy töltse ki az érvénytelen
Önnek nem kell Sigmund Freud
Adok mindent, amit csak akar hadd vigyelek haza
Nem tud ellenállni a vakítást
Azt meg kell állni, és bámulni
Azt hiszem, tudom én, de még mindig nem tud várni, hallani még
Olyan vagyok, mint a fantom körül (I'll leave you lélegzettel)
Csak számolja 1-2-3 ...
I'll make you scream

[Pre Chorus:]

Azt mondják, hogy én vagyok tökéletes kép
Azt mondják, én vagyok oh-so-fine
Azt látni, mi van a felszínen De nem, mi az elme

[Chorus:]
Én csak annyit akarok, én vagyok, akkor
Csak nem tudom, hogy
De azt látni fogom, hogy ha szeret engem, a Utálsz
Nincs kiút most
Te vagy az én csapda, én vagyok az ellenőrzési
There's no escape az elmondhatatlan
Csak próbálja meg, hogy az éjszakát
Cuz nincs kiút most

Én vagyok a te álmok, a gondolatok
Én vagyok a légkörben
Ön nyomás alatt kedves
Hamarosan a teljes félelem
Ne hagyja, hogy a látását torzítják
Soha nem találja a visszautat
Ha én vagyok körül minden elhalványul a fekete
Nem merem Nézz a szemembe - azt mondanám, hogy ez inkább oktalan
Látod, a szépség, de nem tudja, hogy hipnotizál
Nem is tudom, de akkor hamar rájönnek
Hogy lehet megváltoztatni az utat gondolja, és mit bálványoz

[Pre Chorus]
[Chorus]

Tudod, hogy nem tudja megállítani nézett én vakítást
Majd, hogy a szíved megáll - szerelem a levegőben
I'll make you mine - Itt vagyok sehol

Collapsing Castle/Összeomló Vár

Darabokra hullott tükrök szilánkja zuhan a Föld felé.
Ez olyan amikor egy angyal száll az ég felé,
Szárnyak nélkül, majd szertefoszik, megszűnik.
Amikor az egész tested remeg,
Szíved hevesen ver.
Elhomályosodik a kép elötted,
Mert könnyek futnak szemedbe.
Ezek a féltés és a reményvesztettség könnyei.
Hirtelen minden vár összeomlik.
És ismét bebizonyosodik az a remek állítás,
Hogy az életed során csupán csak egy valakire számíthatsz,
És az te magad vagy.
Mindig a magasból zuhansz a mélybe, a porba,
Közben azon tűnődve miért?
Vannak a világon olyan miértek amikre senki sem tud válaszolni.
Ez is az ilyen kérdések közé tartozik.
Azért vannak ezek a kérdések,
Hogy felemésszék a lelkedet,
De a választ utána sem kapod meg,
Mivel nincs válasz.
Soha.
Csak a gyötrő üresség.

Indecision/Döntésképtelen

Eldöntendő kérdések, mire a válasz vagy igen vagy nem.
Vagy te vagy ő.
Tűz vagy víz.
Utálom ezeket a kérdéseket, mivel lehetetlen jó döntést hozni.
Lehetetlen.
Mivel egyszerűen nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés.
Ha azt mondod igen a nem látszik majd a jó döntésnek,
Ha azt mondod nem, akkor az igen.
Mindig a másik lesz a jó döntés bárhogy is próblkozol.
Mindig az látszik jobbnak ami lehetett volna és nem az ami van.
Még akkor is ha ez nem így van.
Ez egy örök körfográs aminek sosincs vége.
Mindig más kell mint ami van.

Incognito/Inkognitó

"Alexandra számára a luxus természetes dolog.
Hosszú éveken át vásárlással,bulizással,
futó kalandokkal múlatta az időt
-hasonszőrű barátaival-,
és az sem zavarta,ha botrányok hősnőjévé válik.
Közel a harminchoz azonban szülei megelégelik csöppet sem dicséretes életvitelét,
és választás elé álítják:vagy megkomolyodik végre,
vagy elmehet dolgozni,
mert többé nem finanszírozzák költsége hóbortjait.
Minthogy Alex a házasságról hallani sem akar
-és hogy időt nyerjen-,
inkább megszökik a városból az ismeretlenbe,
ahol aztán elképesztő dolgok történnek vele,
és közben a még sohasem tapasztalt szerelem szele is megérinti..."

(Cynthia Parker-Inkognitó)

Life/Élet 2009.02.14.

Élem az életem.
Néha érzéketlennek tűntetem.
Így menetelek tovább,
Előre a sötét utcán.
Utam közbe mégis összetörik lényemet,
Darabokra zuzzák lelkemet.
A semmiből próbálom újra összegyúrni világom.
Így folytatva életem,
Rajtad is átgázolok hirtelen.
Nem zavarnak az érzelmek,
Megfolytom a saját érzésem,
Bár néha eltemet teljesen.
Porba süllyedt testemmel,
Nem menthet meg senki sem,
Ott szenvedek tévesen.

Heartbeat/Szívdobogás

"És szeretni annyi, mint rábízni szerettünkre az életünket,
annak minden titkával együtt.
Még azokat a titkokat is, melyeket önmagunkkal sem szívesen osztunk meg."


"Hmm.Mennyivel is egyszerűbb lenne az élet, ha a szív és az értelem összhangban,
együtt hoznák meg a mindenkinek legjobban tetsző döntéseket.
Csakhogy a szerelem nem elhatározás kérdése.
Egyszerűen megtörténik.
A szív nem kéri ki az értelem tanácsait, kizárólag a saját dobbanására hallgat..
De mi értelme erről beszélnünk,amikor nincs idő a magyarázkodásra."


"Íme a bizonyság:
a szerelem a legváratlanabb helyen és időben éri utol az embert,
ott és akkor, amikor a legkevésbé számít rá.
Akár a pillangó:
Ha űzöd, hajszolod, elröppen mellőled, ha nyugodtan várod,
a válladra száll."

(Syndie Maison-Az életrekelt legenda)

The Kiss/A Csók

"Danielle Steel ezúttal arról mesél nekünk,
milyen kifürkészhetetlen,hosszú utak kezdetét jelentheti egyetlen csók,
hogyan változtathatja meg életünket egyetlen tragikus pillanat.
Részvétteli regénye azonban mégsem csak az élet törékenységéről szól,
hanem sokkal inkább a felszabadító,sorsunkat megváltoztató,
testet-lelket gyógyítani képes szeretet hatalmáról."

The Perfect Stranger/Egy tökéletes idegen

Egy gyönyörű nap fogadott egyik reggel.
A nap csak úgy szikrázva égetett.
Miközben elindultam otthonról.
Leszállva a vonatról hangos kiabálások fogadtak,
Majd odamentem.
Köszöntem néhány embernek.
Miközben hirtelen felfigyeltem valamire.
Valamire vagy inkább valakire.
Olyan furcsa volt hirtelen.
Nem ő, hanem én.
A szemeit néztem és a tekintete megragadott.
Úgyéreztem órákig tudtam volna nézni.
Nem tudtam kivolt, nem ismertem.
De muszály volt mennem.
Tekintetére azonban a mai napig emlékszek.

Second Chance/Második esély

"Szeretem a szabómat,
Mert ő minden egyes alkalommal
Új méretet vesz rólam."

Crossings/Keresztutak

Gondolkozás és merengés.
Emlékezés és felejtés.
Lezárás és újrakezdés.
Sok szép nap mi mögöttem marad.
És sok ádáz pillanat repül a múlt homályába.
Egy új értékkép.
Egy újabb világ kialakítása.
Egy sokkal óvatosabb lélek létrehozása.
És egy sokkal elzártabb élet megszületése.
Csupán csak egy ráeszmélt lélek irománya.

Tükrök

-Nézz a szemembe hogy belémszerethess örökre.
-De vigyázz mert ha megszeretlek hiányodat nehezen viselem.
-Nézz....láss...látod már?

Az emberek álarcok nélkül

Olyan furcsák az emberek.
Csak úgy lebegnek az életben.
Azt hiszik ők nagyon mások,
De ezek csak elvárások.
Kiakarnak tőrni a tömegből.
De őket is csak eltiporjátok.
Sokatok hamis és képmutató,
Lényetek üres és átlagos.
Így élitek tovább napjaitokat.
Keresve saját javaitokat.

Törés

Olyan hideg minden,
Olyan rideg a táj.
Csak a szakadó esőt látom,
Mi elmossa mindenki géniusát.
Olyan furcsa ez a világ,
Sötét lett és komor.
De az emberek mégis nevetnek.
Elrejtve életük igazi mivoltját.
Csak úgy kacagnak,
Kacagnak,kacagnak mindenen,
Titkolva lelkük igazi arcát.
Eközben valaki sétál,
Valahol magányosan.
Felfedve lelke minden bánatát.
Vár,vár csak vár...
Maga sem tudhatja mire vár.
Talán csak egy szóra vár,
Talán nemis vár csak úgy van.
Összezavarodott lélek.
Darabokra hullott tükrök.
Egy erdő és a tükrök.
Egy hely ami sosem szűnik meg,
És a tükrök melyeket soha sem
Fogunk tudni megfejteni.

Beautiful

Én láttam.

Te nemfogod.
Én éreztem az amit te talán sohasem fogsz.
Gyönyörű volt és oly felemelő.
Könnyed és mégis romokba döntő.
Tágas és mégis szűk.
Kicsinyke és mégis oly hatalmas.
Világos és egyben komor.
Egyszeri és utánozhatatlan.
Rabulejtő és kétségek közé szorító.
Fájó és mégis szabad.
Félelemes és rejtéjes.
Látható de talán nemis létező.
Olyan csodálatos volt de mégis rideg.
Rideg de csak az enyém volt.
Akkor és örökre.
Pár perc volt csupán,
De örökre emlékezni fogok rá.
Egy felejthetetlen pillanat a néhány közül.
Vedd észre életed apró örömeit,
És oylan érzésekbe lehet részed amiket sosem felejtesz.

Dejavu

Az élet olyan,mint egy óriáskerék.
Nap mint nap újra kezdődik,
Soha nem áll le, akármi is történjen.
Van ..., hogy unod,
Hogy kiszálnáll, de ha már benne ülsz késő.
Ki kell várnod amég leál, majd ismét újraindul.
Kiszálsz, majd ismét visszaszálsz.
Mindig és mindig visszaszálsz.
Rájösz egy idő után,
Hogy minden csak az ismétlésekről szól.
Ugyanolyan lesz minden,
Csak a tényezők változnak,
Talán ettől is lesz ilyen izgalmas.
Forog körbe-körbe,
Néha magával ragad,
De néha észreveszed,
Hogy minden már megtörtént valamikor.
Valamikor régen.
Ironikus a világ.
Ironikus és ez benne a kihívás,
Meg kell értenünk mi miért ismétlődik.
Megfejteni majd elviselni.
Gyönyőrködni az élet örök körforgásában.

Illuzió

Egy angyal volt csupán.
Egy sötét angyal.
Kit megfosztottak szárnyaitól.
Mára már csak egy bukott angyal,
Ki megmaradt belőle.
Az életét elvesztette.
De új álmokat kapott cserébe.
Szárnyai elporladtak.
Így zuhant le a Földre.
Itt éli napjait.
Csendben a sötétben.
Múltját eltitkolva,
A sok kíváncsi szempár elöl.

Látomás

A gonosz csábító és csodaszép.

Először csak kis kompromisszumokra kér,
De később már az övé vagy.
És akkor a leghatásosabb,
Amikor már senki sem hisz benne.

Menekülés a világ elöl

Elfolytva bánatát egy üvegért nyúl.
Menekülni akar ebből a kétes világból.
Ajka az üveg szájához ér, miközben
A mámor végigfut testén.
Láncai megszűnnek.
Csak repülni akar.
Már távol van a világtól,
Messze valahol.
Jéghideg kezét mégis a Földre dobják.
Nem tud menekülni.
Teste itt tartja.
Feledni próbál de lelke visszatartja.
A sorsa üldözi,
Ő mégis menekül előle.
Küzd ellene,
Küzd ellened,
Küzd a világ ellen,
Küzd és csak küzd.
Miközben teste elfárad,
Lelke kiüresedve keresi...
Keresi ki majd újra erőt ad neki.

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

*Somlyó György : Mese arról,ki hogyan szeret*

Egy nap veletek. L

Pár pillanat.
Lények a Földön.
Ámuldoznak milyen szépek.
Pedig őkis élnek.
Emlékfoszlányok a múltból.
Képek a jelenből.
Sokatmondó pillantás.
Érinthetetlen lelkek.
Akik mégis takargatják.
Mit szívük őriz szeliden.

Szexuális Szivárványország megteremtése

Amikor valami megszünik és kilátástalanná váltik minden,
Akkor született meg a Szexuális Szivárványország.
Egy álomból lett valóság.
Egy hely ahol két istennő uralkodik minden felett:
Jess és Ramóna.
Két szív és egy valóság.
Szőke és fekete,angyalok és démonok,jó és rossz,jin és jang,
Azaz a tökéletes középút az örök boldogság szigete,két erő összeforrása.
Itt mindig szól a zene,koktélokat iszunk és táncolunk.
A szivárvány örökké tündököl az égen.
Ezzel megkoronázza szigetünket.
Megteremtjük a magunkhoz való társaságot.
A hozzánk illő személyeket.
Itt mindenki ismer mindenkit.
Egy csodás szép világ amit nem lehet csak úgy megismerni.
Keresheted,de mégsem fogod megtalálni.
Az út rajtunk keresztűl vezethet csak ide.
Talán láthatod a szigetünket egyszer,talán beengedünk,talán nem.
Talán egy időre,talán örökre.
Talán hibázunk és talán nem.
De a szivárványország örökre megmarad.
Velünk él és mi benne létezünk.
Amég csak élhetünk.




http://www.youtube.com/watch?vZxfm7Ns2Kc