Incognito/Inkognitó

"Alexandra számára a luxus természetes dolog.
Hosszú éveken át vásárlással,bulizással,
futó kalandokkal múlatta az időt
-hasonszőrű barátaival-,
és az sem zavarta,ha botrányok hősnőjévé válik.
Közel a harminchoz azonban szülei megelégelik csöppet sem dicséretes életvitelét,
és választás elé álítják:vagy megkomolyodik végre,
vagy elmehet dolgozni,
mert többé nem finanszírozzák költsége hóbortjait.
Minthogy Alex a házasságról hallani sem akar
-és hogy időt nyerjen-,
inkább megszökik a városból az ismeretlenbe,
ahol aztán elképesztő dolgok történnek vele,
és közben a még sohasem tapasztalt szerelem szele is megérinti..."

(Cynthia Parker-Inkognitó)

Life/Élet 2009.02.14.

Élem az életem.
Néha érzéketlennek tűntetem.
Így menetelek tovább,
Előre a sötét utcán.
Utam közbe mégis összetörik lényemet,
Darabokra zuzzák lelkemet.
A semmiből próbálom újra összegyúrni világom.
Így folytatva életem,
Rajtad is átgázolok hirtelen.
Nem zavarnak az érzelmek,
Megfolytom a saját érzésem,
Bár néha eltemet teljesen.
Porba süllyedt testemmel,
Nem menthet meg senki sem,
Ott szenvedek tévesen.

Heartbeat/Szívdobogás

"És szeretni annyi, mint rábízni szerettünkre az életünket,
annak minden titkával együtt.
Még azokat a titkokat is, melyeket önmagunkkal sem szívesen osztunk meg."


"Hmm.Mennyivel is egyszerűbb lenne az élet, ha a szív és az értelem összhangban,
együtt hoznák meg a mindenkinek legjobban tetsző döntéseket.
Csakhogy a szerelem nem elhatározás kérdése.
Egyszerűen megtörténik.
A szív nem kéri ki az értelem tanácsait, kizárólag a saját dobbanására hallgat..
De mi értelme erről beszélnünk,amikor nincs idő a magyarázkodásra."


"Íme a bizonyság:
a szerelem a legváratlanabb helyen és időben éri utol az embert,
ott és akkor, amikor a legkevésbé számít rá.
Akár a pillangó:
Ha űzöd, hajszolod, elröppen mellőled, ha nyugodtan várod,
a válladra száll."

(Syndie Maison-Az életrekelt legenda)

The Kiss/A Csók

"Danielle Steel ezúttal arról mesél nekünk,
milyen kifürkészhetetlen,hosszú utak kezdetét jelentheti egyetlen csók,
hogyan változtathatja meg életünket egyetlen tragikus pillanat.
Részvétteli regénye azonban mégsem csak az élet törékenységéről szól,
hanem sokkal inkább a felszabadító,sorsunkat megváltoztató,
testet-lelket gyógyítani képes szeretet hatalmáról."

The Perfect Stranger/Egy tökéletes idegen

Egy gyönyörű nap fogadott egyik reggel.
A nap csak úgy szikrázva égetett.
Miközben elindultam otthonról.
Leszállva a vonatról hangos kiabálások fogadtak,
Majd odamentem.
Köszöntem néhány embernek.
Miközben hirtelen felfigyeltem valamire.
Valamire vagy inkább valakire.
Olyan furcsa volt hirtelen.
Nem ő, hanem én.
A szemeit néztem és a tekintete megragadott.
Úgyéreztem órákig tudtam volna nézni.
Nem tudtam kivolt, nem ismertem.
De muszály volt mennem.
Tekintetére azonban a mai napig emlékszek.

Second Chance/Második esély

"Szeretem a szabómat,
Mert ő minden egyes alkalommal
Új méretet vesz rólam."

Crossings/Keresztutak

Gondolkozás és merengés.
Emlékezés és felejtés.
Lezárás és újrakezdés.
Sok szép nap mi mögöttem marad.
És sok ádáz pillanat repül a múlt homályába.
Egy új értékkép.
Egy újabb világ kialakítása.
Egy sokkal óvatosabb lélek létrehozása.
És egy sokkal elzártabb élet megszületése.
Csupán csak egy ráeszmélt lélek irománya.

Tükrök

-Nézz a szemembe hogy belémszerethess örökre.
-De vigyázz mert ha megszeretlek hiányodat nehezen viselem.
-Nézz....láss...látod már?

Az emberek álarcok nélkül

Olyan furcsák az emberek.
Csak úgy lebegnek az életben.
Azt hiszik ők nagyon mások,
De ezek csak elvárások.
Kiakarnak tőrni a tömegből.
De őket is csak eltiporjátok.
Sokatok hamis és képmutató,
Lényetek üres és átlagos.
Így élitek tovább napjaitokat.
Keresve saját javaitokat.

Törés

Olyan hideg minden,
Olyan rideg a táj.
Csak a szakadó esőt látom,
Mi elmossa mindenki géniusát.
Olyan furcsa ez a világ,
Sötét lett és komor.
De az emberek mégis nevetnek.
Elrejtve életük igazi mivoltját.
Csak úgy kacagnak,
Kacagnak,kacagnak mindenen,
Titkolva lelkük igazi arcát.
Eközben valaki sétál,
Valahol magányosan.
Felfedve lelke minden bánatát.
Vár,vár csak vár...
Maga sem tudhatja mire vár.
Talán csak egy szóra vár,
Talán nemis vár csak úgy van.
Összezavarodott lélek.
Darabokra hullott tükrök.
Egy erdő és a tükrök.
Egy hely ami sosem szűnik meg,
És a tükrök melyeket soha sem
Fogunk tudni megfejteni.

Beautiful

Én láttam.

Te nemfogod.
Én éreztem az amit te talán sohasem fogsz.
Gyönyörű volt és oly felemelő.
Könnyed és mégis romokba döntő.
Tágas és mégis szűk.
Kicsinyke és mégis oly hatalmas.
Világos és egyben komor.
Egyszeri és utánozhatatlan.
Rabulejtő és kétségek közé szorító.
Fájó és mégis szabad.
Félelemes és rejtéjes.
Látható de talán nemis létező.
Olyan csodálatos volt de mégis rideg.
Rideg de csak az enyém volt.
Akkor és örökre.
Pár perc volt csupán,
De örökre emlékezni fogok rá.
Egy felejthetetlen pillanat a néhány közül.
Vedd észre életed apró örömeit,
És oylan érzésekbe lehet részed amiket sosem felejtesz.

Dejavu

Az élet olyan,mint egy óriáskerék.
Nap mint nap újra kezdődik,
Soha nem áll le, akármi is történjen.
Van ..., hogy unod,
Hogy kiszálnáll, de ha már benne ülsz késő.
Ki kell várnod amég leál, majd ismét újraindul.
Kiszálsz, majd ismét visszaszálsz.
Mindig és mindig visszaszálsz.
Rájösz egy idő után,
Hogy minden csak az ismétlésekről szól.
Ugyanolyan lesz minden,
Csak a tényezők változnak,
Talán ettől is lesz ilyen izgalmas.
Forog körbe-körbe,
Néha magával ragad,
De néha észreveszed,
Hogy minden már megtörtént valamikor.
Valamikor régen.
Ironikus a világ.
Ironikus és ez benne a kihívás,
Meg kell értenünk mi miért ismétlődik.
Megfejteni majd elviselni.
Gyönyőrködni az élet örök körforgásában.

Illuzió

Egy angyal volt csupán.
Egy sötét angyal.
Kit megfosztottak szárnyaitól.
Mára már csak egy bukott angyal,
Ki megmaradt belőle.
Az életét elvesztette.
De új álmokat kapott cserébe.
Szárnyai elporladtak.
Így zuhant le a Földre.
Itt éli napjait.
Csendben a sötétben.
Múltját eltitkolva,
A sok kíváncsi szempár elöl.

Látomás

A gonosz csábító és csodaszép.

Először csak kis kompromisszumokra kér,
De később már az övé vagy.
És akkor a leghatásosabb,
Amikor már senki sem hisz benne.

Menekülés a világ elöl

Elfolytva bánatát egy üvegért nyúl.
Menekülni akar ebből a kétes világból.
Ajka az üveg szájához ér, miközben
A mámor végigfut testén.
Láncai megszűnnek.
Csak repülni akar.
Már távol van a világtól,
Messze valahol.
Jéghideg kezét mégis a Földre dobják.
Nem tud menekülni.
Teste itt tartja.
Feledni próbál de lelke visszatartja.
A sorsa üldözi,
Ő mégis menekül előle.
Küzd ellene,
Küzd ellened,
Küzd a világ ellen,
Küzd és csak küzd.
Miközben teste elfárad,
Lelke kiüresedve keresi...
Keresi ki majd újra erőt ad neki.

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

*Somlyó György : Mese arról,ki hogyan szeret*

Egy nap veletek. L

Pár pillanat.
Lények a Földön.
Ámuldoznak milyen szépek.
Pedig őkis élnek.
Emlékfoszlányok a múltból.
Képek a jelenből.
Sokatmondó pillantás.
Érinthetetlen lelkek.
Akik mégis takargatják.
Mit szívük őriz szeliden.