Törés

Olyan hideg minden,
Olyan rideg a táj.
Csak a szakadó esőt látom,
Mi elmossa mindenki géniusát.
Olyan furcsa ez a világ,
Sötét lett és komor.
De az emberek mégis nevetnek.
Elrejtve életük igazi mivoltját.
Csak úgy kacagnak,
Kacagnak,kacagnak mindenen,
Titkolva lelkük igazi arcát.
Eközben valaki sétál,
Valahol magányosan.
Felfedve lelke minden bánatát.
Vár,vár csak vár...
Maga sem tudhatja mire vár.
Talán csak egy szóra vár,
Talán nemis vár csak úgy van.
Összezavarodott lélek.
Darabokra hullott tükrök.
Egy erdő és a tükrök.
Egy hely ami sosem szűnik meg,
És a tükrök melyeket soha sem
Fogunk tudni megfejteni.