Darabokra hullott tükrök szilánkja zuhan a Föld felé.
Ez olyan amikor egy angyal száll az ég felé,
Szárnyak nélkül, majd szertefoszik, megszűnik.
Amikor az egész tested remeg,
Szíved hevesen ver.
Elhomályosodik a kép elötted,
Mert könnyek futnak szemedbe.
Ezek a féltés és a reményvesztettség könnyei.
Hirtelen minden vár összeomlik.
És ismét bebizonyosodik az a remek állítás,
Hogy az életed során csupán csak egy valakire számíthatsz,
És az te magad vagy.
Mindig a magasból zuhansz a mélybe, a porba,
Közben azon tűnődve miért?
Vannak a világon olyan miértek amikre senki sem tud válaszolni.
Ez is az ilyen kérdések közé tartozik.
Azért vannak ezek a kérdések,
Hogy felemésszék a lelkedet,
De a választ utána sem kapod meg,
Mivel nincs válasz.
Soha.
Csak a gyötrő üresség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése