"Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem.
Nem jövök vissza.
Nem foglak megint keresztülvinni egy olyan dolgon,
mint ami ez volt.
Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék.
Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna."
Hát.
Ugydöntöttem egy időre eltűnök.
Kiszámíthatatlan ideig csak telefonon lehet majd elérni.
És ott se mindenkinek.
Így látom jónak.
Szükségem van egy kis felejtésre.
És ujra össze kell szednem magam.
Hogy egy idő után teljes lendülettel térhessek vissza.
És kiüresedett szívvel.
Nem leszek oylan mint régen.
Sajnos már nem menne.
Változok.
Egyszerűen más leszek.
Bár ebből te semmit sem fogsz érzékelni.
Nekem viszont sokkal könnyebb lesz.
Sokan fájdalmat okoztak nekem.
Pedig annyian mondták már hogy milyen szívtelen vagyok.
És ismét bebizonyosodott hogy sajnos mégsem.
Hehe dejóislenne :D.
Bár csak azok az emberek tudnak megbántani akik fontosak nekem.
Most is így történt.
Bár mégis szeretném ha nagyon boldogok lennének valakivel.
És biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
Azért eléggé megbántam hogy ilyen könnyen megnyíltam.
És hogy ennyire őszinte voltam náhány emberrel.
Bár ezt már megszokhatuk tőlem.
És azt is hogy ilyenkor nem válogatok a szavak között.
De még mindig ugyanugy gondolok mindent, mint akkor.
Köszönöm 2 embernek, hogy eltudtam mondani nekik mindent.
Végighalgattak és több kevesebb sikerrel tudtak segíteni is.
Ők bármikor hívtanak most is.
De ez természetes számomra.
Szeretlek titeket ( L ).
Dehát elvégre is az ember mindenből tanul valamit.
Azt csak magad döntheted el hogy ebből előnyt kovácsolsz-e.
Vagy elkezded sajnálni magad és nem lépsz tovább.
Nekem ehez semmi kedvem ezért az elöbbit választom.
Vártam már elég időt rájuk.
És meguntam a várakozást és azt is , hogy állandóan megbántanak,
akaratuk ellenére is.
Szóval felőlem mostmár teljes mértékig azt csináltok amit akartok.
Csak nehogy késöbb jöjjetek rá mit is akartok igazán.
Ha megszeretsz valakit mondd a szemébe és ha meggyűlölsz azt is.
Mondd meg neki mit akarsz tőle vagy mit nem őszintén.
És így nincsenek félreértések.
Bár az embereket még mindig nemértem.
Senki sem tudja mit akar.
Én már tudom.
Felejteni.
"Ne aggódj!
Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted,
mint a szita!
A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő."
Szóval most egy ideig nem leszek elérhető.
De nemsokára ismét az leszek.
Addig is puszilok mindenkit.
"Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit.
Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja,
nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt?
Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát?
Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old?
Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia."
"Alkonyat van megint.
Újra vége van valaminek.
Bármilyen tökéletes is egy nap,
mindig véget ér."
{YouTube: David Guetta feat. Kelly Rowland-When Love Takes Over}
Nem jövök vissza.
Nem foglak megint keresztülvinni egy olyan dolgon,
mint ami ez volt.
Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék.
Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna."
Hát.
Ugydöntöttem egy időre eltűnök.
Kiszámíthatatlan ideig csak telefonon lehet majd elérni.
És ott se mindenkinek.
Így látom jónak.
Szükségem van egy kis felejtésre.
És ujra össze kell szednem magam.
Hogy egy idő után teljes lendülettel térhessek vissza.
És kiüresedett szívvel.
Nem leszek oylan mint régen.
Sajnos már nem menne.
Változok.
Egyszerűen más leszek.
Bár ebből te semmit sem fogsz érzékelni.
Nekem viszont sokkal könnyebb lesz.
Sokan fájdalmat okoztak nekem.
Pedig annyian mondták már hogy milyen szívtelen vagyok.
És ismét bebizonyosodott hogy sajnos mégsem.
Hehe dejóislenne :D.
Bár csak azok az emberek tudnak megbántani akik fontosak nekem.
Most is így történt.
Bár mégis szeretném ha nagyon boldogok lennének valakivel.
És biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
Azért eléggé megbántam hogy ilyen könnyen megnyíltam.
És hogy ennyire őszinte voltam náhány emberrel.
Bár ezt már megszokhatuk tőlem.
És azt is hogy ilyenkor nem válogatok a szavak között.
De még mindig ugyanugy gondolok mindent, mint akkor.
Köszönöm 2 embernek, hogy eltudtam mondani nekik mindent.
Végighalgattak és több kevesebb sikerrel tudtak segíteni is.
Ők bármikor hívtanak most is.
De ez természetes számomra.
Szeretlek titeket ( L ).
Dehát elvégre is az ember mindenből tanul valamit.
Azt csak magad döntheted el hogy ebből előnyt kovácsolsz-e.
Vagy elkezded sajnálni magad és nem lépsz tovább.
Nekem ehez semmi kedvem ezért az elöbbit választom.
Vártam már elég időt rájuk.
És meguntam a várakozást és azt is , hogy állandóan megbántanak,
akaratuk ellenére is.
Szóval felőlem mostmár teljes mértékig azt csináltok amit akartok.
Csak nehogy késöbb jöjjetek rá mit is akartok igazán.
Ha megszeretsz valakit mondd a szemébe és ha meggyűlölsz azt is.
Mondd meg neki mit akarsz tőle vagy mit nem őszintén.
És így nincsenek félreértések.
Bár az embereket még mindig nemértem.
Senki sem tudja mit akar.
Én már tudom.
Felejteni.
"Ne aggódj!
Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted,
mint a szita!
A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő."
Szóval most egy ideig nem leszek elérhető.
De nemsokára ismét az leszek.
Addig is puszilok mindenkit.
"Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit.
Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja,
nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt?
Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát?
Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old?
Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia."
"Alkonyat van megint.
Újra vége van valaminek.
Bármilyen tökéletes is egy nap,
mindig véget ér."
{YouTube: David Guetta feat. Kelly Rowland-When Love Takes Over}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése