Furcsa.
Bár mostanába minden az.
Talán már megse kéne lepődnöm.
Gondolkoztam sok mindenen az utóbi időben és nemis voltam túl jól.
Fogalmam sem volt mit csináljak és hogyan.
Talán még aztsem tudtam mit akarok igazán.
És az idő ezen nemsokat változtatott.
Csak mégrosszabb lett.Túl sok mindent tudok amit talán nemis kellene.
Könnyebb lenne.
Egyébként meg nemis értem magamat.
Miért borulok ki mostanába mindenen ami....?
Nem értem minek strapáltam eddig is magam, olyan emberek miatt akik miatt nemkellene.
Csakhogy ez nemilyen könnyű.
Ha már felnyitottad a szíved.Nem eldöntés kérdése hogy kihez hogyan viszonyulnak az érzéseid.
Akkor persze sokkal könnyebb lenne minden.Azt mondanám utálom vagy éppen szeretem és ugyis lenne.
Egészen meglepődök mostanába milyen furcsa dolgokra veszem rá magamat.
Szereték olyan lenni mint régen olyan könnyű lenne.
Olyannyira jó teljesen kiűríteni a szívedet az érzésektől mint amennyire hiányoznak egy idő után.
És nekem is hiányoztak és már nemis próbáltam eltaszítani magam mellöl az embereket.
Hiba volt.Nagy hiba.Nemakarok szeretni senkit.
És a senkit szó szerint értem.Mindenki kétszínű és önző.
Mindenki becsapja a másikat vagy csak fájdalmat okoznak egymásnak.
Talán nemis így akarják és csak véletlen az egész.
Felse tűnik nekik mekkora fájdalmat okoznakÉs az benne a rossz hogy nemis az ő hibájuk.
Talán csak az enyém mert megbíztam bennük.
Túl közel kerültek hozzám rövid idő alatt.
Szerettem volna megint naív lenni csak egy kicsit.
Mert jobb néha ha nem nyitjuk ki a szemünket.
És a fejünket a föld alá dugjuk,hogy semmit se haljunk meg ami fájdalmat okoz.
De ezt sem csinálhatjuk örökké.
Pedig szerettem volna,de nekem se ment.Összetörtem de össze sem törtek.
Magamat áltattam.
De legalább addig jó volt.
Talán ugyanígy csinálnám ismét és talán nem.
Áltatnám magam mert megéri és mert nem.
Ehinnék mindent még azt is amit nemis mondanak.És mégis boldog lennék.
Aztán jönnek akik mondják ugyirigyellek.
Miért?Minek?Engem?
Semmi okod nincs rá,mert semmi vagyok.
Jelen pillanatban állítom egy pillangó jobban ézri magát nálam.
És minél többet gondolkozok annál rosszabb.
Egyedül érzem magam pedig tudom hogy nemígyvan.Nemis értem miez az egész.
Egészen hozzá szoktam a magányhoz.
És szerettem.de rájöttem milyen üres érzések nélkül az élet.
Annyival másabb.
Persze soha nemtudod kizárni teljesen az életedből lehetetlen.
És soha ne is tedd ezt.
Csak még rosszabb lesz neked.
Mégha máshogy is gondolod.De talán én most mégis ezt fogom tenni ismét.
Ha valaki megkérdezné milyen érzést utálok a legjobban gondolkodás nélkül rávágnám hogy a szerelmet.
És ugyanezt felelném arra is hogy mit szeretek a legjobban.
Volt már hogy megkérdezték és elképedve néztek rám.
Hogy ezt most komolyan gondolod?Igen.
Ha szeretsz valakit teljesen rávagy bizva kivagy szolgáltatva neki.
Minden mozzanatára és minden szavára figyelsz.Túlságosan is és még aztis meghallod vagy meglátod amit nemkéne.
Nem vagyok szerelmes és nemis akarok az lenni.Nem érné meg.
Ha beleszeretnék valakibe,belé,bárkibe csak fájdalmak sorozatát indítanám el magam felé.
De talán egyszer mégis megteszem.Gondolkodás nélkül.Újra.
Vannak filmek amik a valóságban nem léteznek.De mégis olyan jó néha hinni bennük.
Mégha csak egy picit is.
{YouTube-Bella's Lullaby}
Mert számomra tökéletes hely.
